Ez hülye.

Nos, most először és minden bizonnyal utoljára hallgattam ezt a kis buta bipsi lipsit! ELKÉPESZTŐ! Bizonytalan és hihetetlenül érzéketlen előadásmód! Előadás egy hatalmas kotyvalékról, aminek se füle, se farka! Aztán rögtön a kezdés! "Vetkőzöm"... nemtom, hogy ezzel mit akart elérni, én nem vágtam eret erre, meg arra sem, hogy az övét és a vietnámi divattervezőt bemutatta. Hogy jött ez ide? Minden második szavában bakizik! Ez az egész inkább az ő családja vérvonalának a fényezése volt, amire én kurvára nem vagyok kíváncsi! Vegülis, volt egy tíz percem, hasznosabban is eltölthettem volna!!!

Eddig se szerettem ezt a libsit. Íme egy értékelés, ezt teszem ide! A legújabb fideszes, schmidtmacás szervezesű (zsák a foltját...) Skót szoknya, versus bocskai “konferenciára” is meghívták (erről részletesen lásd a 3. függeléket), ahol – a kommunista utcanevek és, nem utolsósorban, a Lenin-szobrok védelmében Finnországról óriásit hazudott. Mivel egyetlen egy sajtótermék vagy közíró sem vette észre ezt, megint ránk hárult az a dicső feladat, hogy csúsztatásait helyretegyük. Eszterkénk a következőt mondta a kommunizmus utcaneveinek, szobrainak megtartása kapsán (az alul található videón 27:40-től): “Nem mondtam el a legjobb nemzetközi példámat eleddig. Ez Finnország. Nem tudom, aki járt Helsinkiben, tudja, hogy Finnországban az összes gyarmatosító és agresszív környező hatalom által emelt emlékművet és utcanevet meghagyták a nevén. Tehát van Miklós cár utca, Katalin cárnő utca és így tovább. Úgy gondolták, hogy ők is építenek emlékművet, mármint a finn nemzeti önállóságnak és a finn honvédő háborúnak, de maradjanak meg az oroszok is, illetve hát a szovj… a… a… az orosz cárság idejéből származó emlékművek, hiszen az is a finn történelem része. Ebből mindjárt látszik, hogy a [Schmidt] Mária által felvetett problémára nekem mi lenne a megoldásom: hát hogy legyen Turul, meg legyen mellette Lenin.” Kuruc.info: Ez, bizony, hatalmas hazugság. Ami a(z I.) Miklós cár utcát illeti (Helsinkiben): igaz, hogy Nikolainkatu volt eredetileg az utca neve – de aztán 1928-ban (azaz bő 80 éve) átnevezték Snellmaninkatu-ra, ami ITT is ellenőrizhető (“Kadun nimi oli aikaisemmin keisari Nikolai I:n mukaan Nikolainkatu. Nykyisen nimensä se sai vuonna 1928.”) Hoppá! Ennyit arról, hogy megváltoztatták-e a nevét. Az I. Miklós cár után elkeresztelt épületek nevei sem élték túl az orosz uralom alóli 1917-es felszabadulást. A ma “Helsingin tuomiokirkko” névre hallgató helsinki Székesegyház annak idején “Nikolain kirkko” névre hallgatott, amit az 1917-es felszabadulás után rögtön meg is vátoztattak először “Suurkirkko”-ra (“Nagytemplom”), amit aztán 1959-ben kapta meg mai, végleges (“Helsinki Székesegyház”) nevét. (Forrás ITT: “Kirkko vihittiin käyttöönsä virallisesti vasta 1852, jolloin se nimettiin keisari Nikolai I:n ja Pyhän Nikolauksen mukaan Nikolainkirkoksi. Suomen itsenäistyttyä 1917 venäläiseksi koettu nimi vaihdettiin Suurkirkoksi. Kun Helsingin hiippakunta perustettiin 1959, Suurkirkosta tuli Helsingin tuomiokirkko.”) Ami Katalin cárnőt illeti, ahogy az ITT is ellenőrizhető (“1800-luvulla oli luonnollista, että nuoren suuriruhtinaskunnan pääkaupungissa monet kadut nimettiin hallitsijahuoneen jäsenten mukaan. Näin myös Aleksanterinkatu, joka Ruotsinvallan aikana oli ensin Suurkatu ja sittemmin Kuninkaankatu, sekä Sofiankatu ja Katariinankatu ovat saaneet nimensä Venäjän keisariperheen jäseniltä.”), a cárnő nevét csupán az ártatlan “Katariinankatu” (azaz “Katarina utca”) viseli, és még csak véletlenül sem például Katariina Suuren katu (azaz “Katalin Cárnő utca”). Sok született finn nem is tudja, hogy ez az utcanév nem csupán egy, egy hivatalos(!) finn utónév (a “Katariina” ugyanis az – ITT lehet ellenőrizni) alapján keletkezett, és hogy az honnan is származik. Tessék, meg lehet kérdezni egy átlagfinnt, honnan van a “Katariinankatu” név. Lefogadom, hogy jó részük nem fogja tudni, hogy bármi köze van a cárnőhöz – még egyszer, a “Katariina” kutya közönséges finn keresztnév. Ami a Helsinkin kívüli városokat illeti, ott (Bararczy és elvtársai számára) még rosszabb a helyzet. Kotkában például kivétel nélkül (!!) minden, a cári időkben az uralkodó (és családja) után nevet kapott utcát átkereszteltek 1937-ben; így lett a Aleksanterinkatu-ból Keskuskatu, a Katariinankatu-ból Kymenlaaksonkatu és a Konstantiininkatu-ból Koulukatu. (Forrás ITT; vonatkozó rész: “Kotkan kadunnimistössä oli alun perin useita nimiä, jotka periytyivät tsaarinvallan ajalta ja jotka uudelleennimettiin vuonna 1937. Näitä ovat Aleksanterinkatu (nykyinen Keskuskatu), Katariinankatu (Kymenlaaksonkatu) ja Konstantiininkatu (Koulukatu).”) Arról nem is szólva, hogy az országban nincs olyan szobor / utcanév, amelynek eredeti viselője (már ha az egyértelmű egy átlagfinn számára) akár csak közelébe jönne a legyilkolt emberek számában a Babarczy által kívánatosnak tartott Leninnek. “Kicsit” más kategória például Aleksanteri II. (II. Sándor), aki kb. a mi I. Ferenc Józsefünk 1867 (a kiegyezés) utáni működéséhez, finnek általi elfogadottságához, kedveltségéhez hasonlítható. Még a sokkal keménykezűbb, a II. Sándor után a trónra lépő I. Miklós sem volt közel sem annyira véreskezű, mint Lenin – de annyit azért „kiérdemelt”, hogy, ahogy fent már láttuk, a 1917-es önállósodás után minden épületet, utcát stb. átkereszteltek, ami eredetileg a nevét viselte. A szobrok közül a már említett, egyáltalán nem negatív II. Sándor Helsinki főterén álló emlékműve mellett Alexandra nagyfejedelemnő 1833-as látogatását megörökítő Keisarinnankivi (1835) említhető meg. Természetesen ez utóbbi sem sértő a finnekre nézve: nem csupán azért, mert II. Sándor nem volt rossz cár (a finnek számára sem), hanem azért sem, mert a “Keisarinnankivi” nem utal senkinek a nevére sem (“Cárnő utca”). Összefoglalva: 1. kicsit más kategória egy tömeggyilkos (Lenin) szobra, mint mondjuk II. Sándoré. A véreskezűbb uralkodók (pl. I. Miklós) után elnevezett köztereket stb. meg kivétel nélkül mind átnevezték. Babarczy az első tényt nem említette meg, a második kapcsán meg durván hazudott. 2. Babarczy vagy tudatosan hazudik, vagy annyira nincs országismerete, hogy ilyen hatalmas baklövéseket is elkövet. Bármelyik is igaz, számára nézve mindez igencsak ciki. Egy egyetemi oktatótól (lásd EZT) azért többet várna el az ember, még akkor is, ha az „csak” a dilettantizmusáról, a származási alapú (értsd: 100% metélt) kontraszelekciójáról hírhedt helyeken oktat (Szociológia Tanszék a BME-n és az ELTE-n, ill. a Társadalomelméleti Kollégium a BKÁE-n). Ugye, emlékszünk még a szintén az ELTE szociológián „oktató” Vásárhelyi „Lámpaernyő” Mária pofáraesésére? Nos, az nagyon hasonló Babarczy itt produkált alkalmatlanságához. Egyáltalán nem csodálkozunk – a hazai “értelmiség” legalja gyűlt össze az ELTE szociológiai tanszékének “oktatói” gárdájában...